web analytics

Szülészeti fájdalomcsillapítás

 

Szülési fájdalomcsillapítás

Tartalom:

 

A szülészeti fájdalomcsillapítás története

A hatékony fájdalomcsillapítás módszereinek felfedezése előtt a műtétek alatt inkább a gyorsaságra, mint a szakszerű vagy pontos munkára törekedtek. Korabeli leírások szerint “…egy beteg úgy készül a műtétre, mint halálraítélt bűnöző a kivégzésre…”.

Évszázadokon át csak az ópium, a beléndek, a mandragóragyökér és az alkohol között lehetett válogatni, mely közül egyik sem volt teljesen hatékony és a halálos adagok között szűk volt a mezsgye.

A fájdalomcsillapítás és az aneszteziológia hosszú történetéből kiemeltük a szülészeti fájdalomcsillapítás szempontjából legfontosabb állomásokat.

  

  • 1540 Éter első szintézise
  • 1628 Vérkeringés felfedezése (William Harvey)
  • 1777 Nitrogén-oxydul (N2O) előállítása (Priestley)
  • 1799 Nitrogén oxydul, mint fájdalomcsillapító, ún. “nevetőgáz” alkalmazása (Humphrey Davy)
  • 1831 Kloroform előállítása (Guthrie)
  • 1844 Nyilvános bemutató kíséretében az első foghúzás nitrogén-oxydulos fájdalomcsillapítás mellett Hartfordban (Horace Wells), de a kísérletet humbugnak tartották és elvetették az ötletet.
  • 1845 Hipnózisban végzett első műtét (Esdaile)
  • 1846 október 16. Az első sikeres éteres altatásban végzett műtét Bostonban. A nyilvános műtét alatt egy állkapocs alatti daganat eltávolítása történt. Az operatőr John Collins Warren sebész volt, az altatóorvos William Thomas Green Morton.
  • 1847 Magyarországon elvégzik az első éter narkózisban vezetett műtétet. (Balassa János)
  • 1847 január 19. Az első szülés fájdalom nélkül, kloroformos narkózisban. (James Young Simpson) Simpson saját fejlesztésű hordozható kézi altatókészüléket használt.
  • 1853 Viktória királynő kloroformos fájdalomcsillapítással szülte meg Lipót herceget. (John Snow)
  • 1859 A kokain izolálása (Niemann)
  • 1878 Az első sikeres intubáció. (Macewen)
  • 1898 Spinális érzéstelenítés első alkalmazása kokainnal. (Corning, 1898 August Bier)
  • 1905 Az első prokainos spinális anesztézia. (Braun) A prokain felváltotta a toxikusnak bizonyult kokaint.
  • 1921 Az első lumbális epidurális érzéstelenítés (Pages)
  • 1934 Nitrogén-oxydul használatának bevezetése a szülészetbe (Minnit)
  • 1946 Lidocain érzéstelenítő gyógyszer kifejlesztése.
  • 1949 Folyamatos epidurális érzéstelenítés, katéterrel (Curbello, Tuohy)
  • 1980 Halotán altatógáz bevezetése (1956 Johnstone)

vissza a lap tetejére

 

Általános tudnivalók

A fájdalom természetes jelenség, mely a szervezet ésszerű reakciója a szervezetet károsító hatásokra, sérülésekre. A szülés az egyetlen élettani folyamat, mely óriási fájdalommal jár. Ha valamilyen célszerű magyarázatot keresünk a szülési fájdalomra, talán egyfajta figyelmeztetés a szülés közeledtére, mely rejtőző magatartásra ösztönöz.

A fájdalom érzése szubjektív észlelés. Mindenkinek más a tűrőképessége és kulturális, neveltetésbeli különbségek is megfigyelhetők. Pszichológiai megfigyelések szerint a fájdalom átélése számos tényezőtől függ, pl. a fájdalom jelentőségének ismeretétől, toleranciától, egyéni érzékenységtől, félelemtől, az ismeretlentől való szorongástól. Szülészeti tényezők is meghatározzák: testalkat, a méhkontrakciók erőssége (a méh izomzatának oxitocin érzékenysége), a szövetek tágulékonysága (ún. szöveti alkat), a kismedence és a magzat közötti méretkülönbségtől és még sok egyéb tényezőtől.

Milyen tényezőkből áll össze a szülési fájdalom?

  • Simaizom görcs
  • Oxigénhiány (hypoxia)
  • Méhszáj tágulása
  • Környező idegdúcok nyomódása
  • Hashártya feszülése
  • Kitolásban: szülőcsatorna tágulása +környező szervek nyomódása, hypoxiája

vissza a lap tetejére

 

Nem gyógyszeres fájdalomcsillapítási módszerek

Légzési gyakorlatok. A helyes légzéstechnikát a szülésre felkészítő tanfolyam alatt elsajátíthatják a kismamák. A terhestornán is sok rávezető gyakorlattal ismerkedhetnek majd meg. Amikor „éles bevetés” alkalmával kell alkalmazni, már a begyakorolt technikát kelljen előhívni, ne akkor kelljen elmagyarázni, valamint a túlzott lihegéstől nehogy elszédüljön, vagy begörcsöljön a vajúdó. A fájások alatt felületes lihegés, majd azt követően néhány mély légvétel (orron be, szájon ki) segíti az izmok ellazulását és csökkenti a fájdalmat.

Mozgás. A testhelyzet változtatása, felkelés, sétálás megengedett a vajúdó számára, mely szintén csökkenti a fájdalomérzetet. Egyes népeknél ilyenkor rituális mozgást vagy táncot végeznek a szülőnők. A gravitációt is ki lehet használni (pl. táguláskor az állás, guggolás, áthaladáskor az oldalt fektetés), mely segítségével lecsökkenthetők a szülés egyes szakaszai.

Masszírozás. A masszírozás jól eső érzése, a testkontaktus növeli a belső (endogén) fájdalomcsillapító rendszer hatásosságát. Vannak speciális helyek (a keresztcsont tájékának, az ágyéki gerinc) melyek masszírozva, simogatva, megtámasztása enyhíti a fájdalmat.

Akupresszúra. A japán Shiatsu a tradicionális akupresszúrát speciálisan szülészeti fájdalomcsillapításra alkalmazta. Ujjbeggyel vagy kis kemény labdával meghatározott pontok nyomásával, körkörös masszírozásával, valamint akupunktúrával érhető el fájdalomcsökkentő hatás.

Relaxáció. Relaxációval, meditációval, koncentrációval és légző gyakorlatokkal is csökkenthetjük a fájások alatti szenvedést.

Meleg. A meleg, simaizom lazító hatású. A has meleg borogatásával, lámpázással kihasználhatjuk ezt az effektust.

Lelki támogatás, biztatás. Az egyik legfontosabb tényező. A szülőnőt soha nem szabad teljesen magára hagyni. Megfelelő tájékoztatással, a szülésre való felkészítő tanfolyammal csökkenthető az ismeretlentől való félelem, szorongás, mely fokozza a fájdalom megélését. A jelen lévő hozzátartozó vagy a szülésznő segíti elterelni a gondolatokat a szenvedésről, önsajnálatról. A megfelelő pillanatban alkalmazott biztatás segít mobilizálni a rejtett lelki tartalékokat.

vissza a lap tetejére

 

Általánosan ható gyógyszeres fájdalomcsillapítás

Egyes fájdalomcsillapító, nyugtató esetleg görcsoldó gyógyszerekkel vagy belélegezhető (ún. inhalációs) fájdalomcsillapítókkal is csökkenthetők a szülés fájdalmai. Előnye, hogy könnyen adagolhatóak. Hátrányuk, hogy a gyógyszer átjut a magzatba, belekerül az anyatejbe és a hatásosságuk, messze elmarad pl. az epidurális érzéstelenítésétől.

Hazánkban még nincs megteremtve a feltétele, de speciális helyeket való elektromos ingerléssel is elértek jó eredményeket.

vissza a lap tetejére

 

Lokális érzéstelenítés

Amennyiben nem alkalmaznak semmilyen más fájdalomcsillapító módszert, a kitolási szak megkönnyítéséhez vagy a gátmetszés végzéséhez, ellátásához alkalmazható helyi érzéstelenítés (infiltrációs, vezetéses, vagy idegblokk). Előnye, hogy helyileg alkalmazható szinte mellékhatások nélkül, hátránya, hogy hatásossága jóval alulmúlja az EDA hatékonyságát.

vissza a lap tetejére

 

Az epidurális fájdalomcsillapítás (EDA)

Jelenleg ezt a fájdalomcsillapítási módot tartják világszerte a leghatékonyabb és legoptimálisabb szülészeti fájdalomcsillapító eljárásnak.

Angolszász tapasztalatokra támaszkodva 1976-ban vezették be hazánkban, a Péterfy Sándor utcai Kórház szülészetén, a lumbális epidurális érzéstelenítést (EDA). Dacolva a szakma és a kollégák ellenállásával, valamint a szülőnők ismeretlentől való félelmével a módszert egyre többen elsajátították, míg végül a szülőszobai munka elmaradhatatlan, alapvető részévé vált.

Az EDA lényege: a szülési epidurális érzéstelenítés során a gerinc közelébe juttatott érzéstelenítő szerrel csillapítjuk, illetve megszüntetjük a szüléssel kapcsolatban fellépő fájdalmakat, miközben a méh tevékenysége zavartalanul folyik tovább.

Az érzéstelenítő szert az ágyéki csigolyák magasságában behelyezett vékony kanülön (műanyag cső) keresztül adagoljuk. A kanül bevezetése nem okoz több fájdalmat, mint amennyi egy injekció beadásakor fellép. Az érzéstelenítő szer adagja szükség szerint ismételhető, a fájdalomcsillapítás a szülés hosszától függetlenül mindvégig fenntartható.

Az EDA, néhány kivételtől eltekintve csaknem minden szülőnőnél alkalmazható.

Alapvető feltétel , hogy a szülőnő kérje a fájdalomcsillapítást. A szülőnők egy része már a vajúdás elején igényli, mások csak a szülés előrehaladtával érzik úgy, hogy fájdalomcsillapításra szükségük volna.

Kifejezetten ajánljuk az EDA-t azoknak a szülőnőknek, akik valamilyen fizikai terhelhetőséget csökkentő megbetegedésben szenvednek (pl. terhességi mérgezés [ún. toxémia], magas vérnyomás, rövidlátás stb.), vagy amikor a magzat fokozott védelmet igényel (pl. koraszülés, ikerszülés, stb.), valamint ha előre tudjuk, hogy a szülést követően beavatkozásra lesz szükség, illetve, ha a szülés várhatóan császármetszésselfejeződik be.

Az EDA kialakítása időigényes feladat , ezért amennyiben a szülés fél órán belül lezajlik, a technikai kivitelezésnek nekifogni nem érdemes.

Az EDA számos előnyt nyújt vajúdó és a magzat számára egyaránt.

  • A fájdalom kikapcsolásával csökken a szorongás és a félelem, a stressz megszűnésével:
  • csökken az energiafelhasználás,
  • normalizálódik az anyai pulzusszám,
  • szabályossá válik a légzés,
  • ezzel javul az anyai és magzati szervezet oxigénellátása,
    javul a méh vérellátása,
  • a méhösszehúzódások rendeződnek és
    a szülés rövid úton lezajlik.
  • A hüvely és a gát izomzata ellazul, mely különösen a fokozott védelmet igénylő koraszülöttek és kissúlyú újszülöttek esetén jelentős.
  • Az esetleges gátmetszés illetve annak a szülés utáni ellátása fájdalmatlan.

Az EDA során alkalmazott érzéstelenítő szerek a fájdalom csillapítása mellett különböző mértékben hatással vannak az alsó végtag izomműködésére is, mely a láb zsibbadásában, elgyengülésében jelentkezik. Ennek következtében a szülőnők a vajúdás alatt ágyhoz kötöttek. Felmerült az igény olyan módszer kialakítására, melynél a szülőnő mozgásában nem korlátozódik. Ennek érdekében kidolgoztuk az ún. “sétáló EDA“-t, ahol a fájdalom csillapítás megtartása mellett az izomerő csaknem teljes mértékben megtartott marad.

A legújabban forgalomba került érzéstelenítőszerek már ennek az elvárásnak próbálnak eleget tenni.

A szülészeti fájdalomcsillapítás céljából kezdett epidurális érzéstelenítés könnyen átalakítható műtéti érzéstelenítéssé, akár hüvelyi szülésbefejező műtétre (vákuum, fogó), akár császármetszésre van szükség.

A császármetszés érzéstelenítése nem tartozik az aneszteziológusok legkönnyebb feladatai közé. Egy időben két ember, az anya és a magzat érdekeit figyelembe véve kell a műtéthez a legmegfelelőbb érzéstelenítési módot kiválasztania. Amennyiben kellő idő áll rendelkezésre elsősorban az epidurális érzéstelenítési módszert választjuk, mint a legideálisabbat és legkíméletesebbet a rendelkezésre álló lehetőségek közül (altatás, spinál anesztézia, EDA). A szülőnő a műtét során ébren van, újszülöttjét azonnal megnézheti, a hüvelyi szüléshez hasonlóan részt vesz a szülésben. Az altatás során, az altatószer újszülöttnél kialakuló hatásaival is számolnunk kell. A műtéti utáni fájdalomcsillapítást az EDA kanulön át adott fájdalomcsillapítóval biztosítjuk,

A lumbális epidurális anesztézia kiválóan alkalmas nőgyógyászati hüvelyi műtétek érzéstelenítéséhez is. Előszeretettel alkalmazzuk hüvelyi méheltávolításhoz, valamint egyéb nagyobb szeméremtesti beavatkozásokhoz.

A közhiedelemmel ellentétben az epidurális érzéstelenítés nem okoz:

  • bénulást,
  • derékfájást.

A valósághoz hozzátartozik hogy a Magyar Aneszteziológiai Szakmai Kollégium kizárólag aneszteziológusoknak javasolja a szülészeti EDA végzését.

vissza a lap tetejére

 

Spinális anesztézia

Kivitelezése, javallatai és ellenjavallatai szinte azonosak az EDA-val, azonban jelentős eltérések is vannak:

  • a tűvel nem csak az epidurális teret érjük el, hanem mélyebbre, egészen a gerincburkon át a gerincet körülvevő agyvíz térig (liquor térig) hatolunk. A gyógyszer közvetlenül az agyvízbe kerül.
  • Kevesebb gyógyszer szükséges
  • Gyorsabban és mélyebben áll be az érzéstelenség.
  • Hátránya, hogy nagyon gyakori a hirtelen vérnyomásesés és az érzéstelenítés utáni, akár napokig is eltartó fejfájás.

Leggyakrabban császármetszéshez alkalmazzák, ha az EDA nem kivitelezhető vagy gyors érzéstelenítésre van szükség.

vissza a lap tetejére

 

Általános anesztézia

Manapság már viszonylag ritkán alkalmazzuk a szülészetben az általános anesztéziát, a narkózist, tekintettel, hogy a gerincközeli érzéstelenítést preferáljuk, mivel azt tartjuk szakmailag a legjobb módszernek. Narkózisban igazából csak azoknál a kismamáknál végzünk császármetszést, akiknél nem végezhető el a gerincközeli érzéstelenítés vagy rendkívül gyors beavatkozásra van szükség. Előnye a gyorsaság és a teljes érzéstelenség. Hátrányai, az általános anesztézia ismert kockázatain túl az, hogy az altatószer átjut a magzatba, az anyatejbe, valamint az altatószerek csökkentik a méh összehúzódását, ezáltal a vérzés csillapodását. Pszichésen nem elhanyagolható, hogy az első anya-újszülött találkozás nem lehetséges csak az ébresztés után.

vissza a lap tetejére